A nagy játszma

Ma többször is úgy éreztem, hogy végem van. Az is megfordult a fejemben, hogy jobb lenne megdögleni. Vagy lelőni néhány mocskot, akik ártottak nekünk, aztán megdögleni. De mindenképpen megdögleni. Aztán arra gondoltam, hogy apa nem lenne büszke rám. Harcolnom kell az Igazságért, ha csak kicsinységekről van szó, akkor is. Ez a lényegem. Ezért születtem. Nem vagyok valami okos, sem erős, rengeteget kell még fejlődnöm. Holnap megyek is étvágyjavítót íratni, mert olyan keveset eszek, hogy nem merek eljárni az edzésekre. Márpedig az igazság erő nélkül csak tehetetlenség. És az agyamat is edzeni kellene, mert nem jó, hogy mindig fél órával később jut eszembe, hogy ja, ezt kellett volna mondani, tenni...Csak úgy tudom túlélni a jelen helyzetet, hogy csakis a következő lépésre koncentrálok, nem érdekel a holnap meg a jövő év, csak a következő lépés...Most azt lépem, hogy elmegyek zuhanyozni, mert már késő van, le kell feküdnöm, hogy holnap ne legyek fáradt. Sok a dolgom.